A Quaestor-károsultakon spórolt az állam az atlétikai vébére

Brókerügyek Kiemelt hírek Korrupció Legfrissebb Quaestor-Gate

Forrás: https://magyarhang.org/belfold/2018/12/23/a-quaestor-karosultakon-sporolt-az-allam-az-atletikai-vebere/?fbclid=IwAR37I3gt1MAA08unJrqhn6MJU5P3L-b8juXVjSRnEQgQiPXGb2uxP1aYUOw

Budapest rendezheti a 2023-as atlétikai világbajnokságot – jelentette be december 4-én a Nemzetközi Atlétikai Szövetség. A sportdiplomáciai siker értékéből talán nem von le semmit, hogy a magyar főváros egyedüli pályázóként diadalmaskodott, a versenyek leendő helyszíne körüli kétes ügyek azonban már könnyen árnyékot vethetnek a játékokra.

A tervek szerint egy 55 ezer néző befogadására alkalmas stadiont húznak fel a versenyekre a Rákóczi híd pesti hídfője és a soroksári Duna-ág közti területen. Sőt, a héten már ki is hirdették a Budapest Déli Városkapunak elnevezett nemzetközi tervpályázat eredményét. 

Ezt a közel 15 hektáros telket az állam 2014-ben még az olimpiai rendezés reményében vásárolta meg, ám az atlétikai stadion felépítéséről a pályázat visszavonását követően sem tett le. Amint a terv valósággá válik, és eldördül az első startpisztoly, valószínűleg már senki sem fog emlékezni rá, hogy a terület adásvétele kapcsán korábban, hűtlen kezelés gyanújával feljelentés született. S bár a rendőrség fél év nyomozás után lezárta az ügyet, a világbajnokságnak otthont adó ferencvárosi partszakasz története így is felvet jó pár, a mai napig megválaszolatlan kérdést.

A Nemzetközi Atlétikai Szövetség bejelentését követően elárasztották a magyar oldalakat a világbajnokság stadionjának látványtervei. A versenyeket követően 15 ezresre visszabontható, s így – a remények szerint – közösségi célokat is kiszolgáló építmény kétségkívül impozáns látványt nyújt, akárcsak a környezete. A szürkületi fényárban úszó létesítmények képe azonban keveset árul el a helyszín történetéről. Pedig talán az is van olyan izgalmas, mint a stadionban zajló versenyek. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. négy évvel ezelőtt 16,5 milliárd forintot fizetett a telekért a Wing Ingatlanfejlesztő és Beruházó Zrt.-nek. A korábban Wallis Ingatlan néven működő társaság százmilliárdos beruházást tervezett a partszakaszra közel ezer lakással és több tízezer négyzetméternyi irodával, ám a projekt végül nem indult el.

Nyolc Sukoró?

Az állam a vásárlás tényét nem titkolta, a vételárat azonban már annál inkább. Az adatok azt követően láttak napvilágot, hogy Jancsó Andrea ferencvárosi LMP-s (ma már független) önkormányzati képviselő kiperelte azokat. Ekkor derült ki az is, hogy az MNV nem a telket vette meg, hanem az eredetileg tervezett, de meg nem valósult lakó- és irodapark építésére létrehozott projektcéget, a Duna Passage Kft.-t, amely a partszakaszt tulajdonolta.

Egyebek mellett ez utóbbi részlet szúrt szemet Hadházy Ákos LMP-s (ma már független) parlamenti képviselőnek, aki – miután a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozta az ügy részleteit – feljelentést tett. A politikus akkor hangsúlyozta, az állam korábban már vásárolt egy kisebb részt a szóban forgó területen, méghozzá 60 ezer forintos négyzetméteráron. Amikor azonban 2014-ben megvette a Duna Passage Kft.-t, és így közvetve a telek nagyobb részét, a négyzetméterár már csaknem a duplájára, 117 ezer forintra szaladt fel.

Hadházy a feljelentés kapcsán rámutatott, a Duna Passage Kft. 2008-as mérlegadatai alapján arra lehet következtetni, hogy a cég 6 milliárd forintért vásárolta a telket, vagyis az MNV a valós érték majdnem háromszorosáért szerezte meg a területet. Az LMP akkori társelnöke összegzésében az ügyet a Gyurcsány-kormány egyik nagy botrányával, a sukorói telekcserével állította párhuzamba, hangsúlyozva, míg ott 1,2 milliárd forint veszteség érte volna az államot, ha az üzletet nyélbe ütik, a ferencvárosi partszakasz megvásárlása esetében a kár több mint 10 milliárd forint.

Ajándék Garancsi Istvánnak?

A Duna Passage megvásárlásának időzítése is izgalmas azonban. Az állam éppen akkor kötött üzletet az MNV-n keresztül a Wing Zrt.-vel, amikor Orbán Viktor jó barátja, az elmúlt hónapokban a miniszterelnök repülőútjainak finanszírozójaként elhíresült milliárdos vállalkozó, Garancsi István kivásárolta meghatározó cége, a Market Építő Zrt. többségi tulajdonrészét ugyancsak a Wing Zrt.-től. A Market Zrt. több mint 12 éven át volt a Wing-csoport tagja, ezen időszak alatt árbevétele a tízszeresére emelkedett és az ország meghatározó magasépítő-ipari vállalkozásává nőtte ki magát. Fejlődése a vásárlást követően sem torpant meg sőt, a közbeszerzési pályázatok egyik nagy nyerteseként tavaly már 107 milliárd forintos nettó árbevételt könyvelhetett el, és összesen 5,35 milliárd forint osztalékot fizetett ki.

Némi fantáziával így akár arra a következtetésre is juthatunk – amit Hadházy Ákos a feljelentés kapcsán tartott sajtótájékoztatóján hangsúlyozott –, hogy az állam a túlárazott cégvásárlással kívánta megjutalmazni a Wing Zrt.-t, amiért az átengedte az ország egyik (reménybeli) vezető építőipari cégét Garancsinak.

Mint azt Hadházy Ákostól megtudtuk, a Budapesti Rendőr-Főkapitányság bűncselekmény hiányában éppen egy éve szüntette meg a nyomozást. Az indoklás lényege, hogy mivel az állam nem egy telket vásárolt meg, hanem a Duna Passage Kft.-t, a cég jövőbeni projektjét – vagyis a lakó- és irodaparkot – is számításba kell venni, ahogyan erre az értékbecslői szakvélemény is rámutat. Ez alapján pedig nem történt vagyoni hátrányt okozó bűncselekmény. A területen nem lakónegyed épül, hanem atlétikai stadion, a Duna Passage megvételét azonban mégsem ez, hanem egy másik állami vásárlás állítja különös fénytörésbe.

Quaestor-szál

Egy kőhajításnyira a világbajnokság központi helyszínétől a Duna-ág mentén, a Kvassay Jenő út és a Soroksári út által határolt 33 hektáros területen épült volna fel a DunaCity városrész. A Quaestor projektje azonban a cégcsoport botrányos bedőlése – a csőd következtében 220 milliárd forint tűnt el, és több mint 30 ezer befektető veszítette el a pénzét – miatt sosem készült el. A kormány az olimpiai rendezés lázában ezt a partszakaszt is kinézte magának, itt épült volna fel az olimpiai falu, a területhez pedig a pályázat visszavonását követően ugyanúgy ragaszkodtak ez esetben is.

Mivel a rendkívüli fekvésű partszakasz a Quaestor egyik legértékesebb vagyonának tűnt, a cégcsoport károsultjai szerették volna elérni, hogy a hatóság helyezze bűnügyi zár alá az ingatlant, amelyből reményeik szerint kárpótolni lehet a befektetőket. Ugyanezt kérte a Quaestor vezetője, Tarsoly Csaba is, aki a kárvallottakkal együtt attól tartott, hogy esetleg áron alul értékesítik a véleménye szerint több százmilliárdos értékű telket. Az ügyészség, majd a bíróság is elutasította azonban az ingatlan zár alá vételét, az indoklás szerint azért, mert annak értéke meg sem közelíti a százmilliárd forintot, és nem számítanak rá, hogy a végelszámoló áron alul értékesíti majd.

Aprópénzért kelt el a telek

Az MNV tavaly ősszel végül 18,2 milliárd forintot fizetett ki a korábban a végelszámoló által 28 milliárdra értékelt területért. A vételár kapcsán érdemes megemlíteni, hogy Tarsoly állítása szerint korábban Ghaith Pharaonnal is tárgyalt a telek eladásáról. Az Orbán Viktorral és családjával is közeli kapcsolatba került, az Interpol által évtizedekig körözött, az Egyesült Államokban pénzmosással és terrorizmus finanszírozásával gyanúsított, 2017 januárjában elhunyt szaúdi milliárdos a Quaestor vezére szerint 80 milliárd forintot ajánlott a DunaCityért. A brókercég befektetői pedig ennél is magasabb, 100 milliárd forintot is meghaladó összegről beszéltek a telek értékelésekor.

Kálmán-Pikó István, a Quaestor-károsultak képviselője a Magyar Hangnak elmondta, a belvároshoz közeli, dunai panorámás terület négyzetméteréért az MNV alig több mint 50 ezer forintot fizetett, miközben hasonló paraméterekkel rendelkező telkek jóval 100 ezer forint feletti, esetenként több száz ezres négyzetméteráron kelhetnek el.

– Ezzel az állam végső soron meglopott bennünket. Annyit fizettek a partszakaszért, hogy a banki hiteleket rendezzék, lekerüljön a jelzálog a telekről, de ezen túl a Quaestor-károsultak pénzét lopták el – fogalmaz Kálmán-Pikó. – Egy jogállamban elképzelhetetlen, hogy pont az állam forgassa ki azokat a polgárait, akik amúgy is jelentős kárt szenvedtek. Mindezt ráadásul azután, hogy már lemondtak az olimpiáról. Most olimpia helyett atlétikai világbajnokságot rendeznek, de mi ott leszünk, a Quaestor-károsultak ott fognak tüntetni, hogy a világ közvéleménye megtudja, a versenyeknek egy ellopott terület ad otthont.

Túlárazás, vagy átverés?

Fürjes Balázs, a kiemelt budapesti fejlesztések kormánybiztosa a Magyar Időknek adott áprilisi interjújában azt közölte, az egykori DunaCity területén, Diákváros néven kollégiumi várost húznak fel, a tervezés és a kivitelezés egy évtizedet is igénybe vehet. Ez azonban még a Nemzetközi Atlétikai Szövetség bejelentése előtt volt, a vb-rendezés pedig akár át is írhatja a terveket, tekintve, hogy a nyári olimpiai játékok és a labdarúgó világbajnokság után a világ harmadik legjelentősebb sporteseményének számító atlétikai világbajnoksághoz nem csupán stadionra, de kiszolgáló egységekre és szálláshelyre is szükség van.

Akármilyen funkciót is kap végül a partszakasz, a két terület állami megvásárlása közötti különbségek mindenképpen figyelemre méltók. Hiszen amíg a Duna Passage által tulajdonolt, kevesebb mint 15 hektáros területért 16,5 milliárd forintot fizetett az MNV, addig a talán még jobb helyen, végig a Duna-ág mentén fekvő, csodálatos panorámát ígérő, 33 hektáros telekért alig több mint 18 milliárdot. Ha az első esetben – ahogy azt a rendőrségi nyomozás megállapította – nem történt túlárazás, akkor a Quaestor-kárvallottakat verte át csúnyán az állam; ha azonban az egykori DunaCityért 18,2 milliárd a reális ár, a kevesebb mint fele akkora telekért nem indokolt a 16,5 milliárdos kifizetés.